Éjfél. A délutáni zivatartól a levegő csípős, de ahogy közelítünk, úgy lesz egyre langyosabb, belépés után már inkább kellemetlenül melegnek nevezném. Csillog-villog minden, a hárombetűs logó, a kint ácsorgó emberek, a welcome-drinket osztogató hosstess lányok, akik mosolyogva invitálnak minket másfél cent Finnlandia elfogyasztására, meg némi fotózkodásra egy molínó előtt. Azt kihagyjuk, az italt azonban felhörpintjük, és elindulunk, hogy jól elvegyüljünk. Mintha az lehetséges lenne.

Igazat szólt a lány, aki még a belépésünk előtt, az utcán odavakkantotta, „ne is menjünk be, nincs senki”,egyenlőre a tömeg erősen foghíjas, azért megyünk egy kört. Edzőbá’ fejére már rég kiült az a pár Jäger, amit alapozás gyanánt gurítottunk le, bár a bugi benne van a lábában, mondom neki, hogy ne kezdjen dirty dancing-be, a vendéglátósok jelentős része még el sem indult otthonról.

Ahogy telik az idő, úgy töltődik föl a hely emberekkel, megérkezik Szecsei, tolni kezdi vadul, erre sokan táncolni kezdenek vadul, mint minden második hétfőn. Edzőbá’ nem bír a vérével, bemegy tekeregni, én meg csacsogok néhány szót régi kollégákkal, egy korlátnak támaszkodva. Először csak néhány hölgyet látni táncolni, a fiúknak több idő kell hogy oldódjanak, viszont vannak akik ropják helyettük is. Ritkán látok ilyen intenzív termékenységi táncot, mint ami tőlem nem messze zajlik. Ketten vannak, de képesek egy perc leforgása alatt több sráchoz is odatekeregni, hátha lesz egy lepattanó pia. Jól működik a taktikájuk, már mennek is a pulthoz. Erre inni kell. Rendelek kérek szépen két dupla Jack-et, mert látom, hogy a spanom kezd kitikkadni. Fenékig, aztán irány a mosdó. Ahogy belépsz, tömegnyomor, a fülkés budikba esélytelen bejutni, a fiúk kettesével tartózkodnak minden egyes helyiségben, de megnyugtatok mindenkit, semmilyen szexuális aktivitás nem tapasztalható, gondolom én, csak jókat beszélgetnek, miközben az ’utcákat’ húzogatják a lehajtott vécédeszkán. Kimegyünk az udvarra cigizni, a gyújtóm többet van idegen kézben, mint a sajátomban (de legalább nem cigit kérnek). Itt is belefutunk ismerősökbe, puszi mindenkinek és már megyünk is vissza. Újabb két dupla, fenékig. Edzőbá’ beráncigál a tömegbe (azért azt nem mondanám, hogy sokat küzdöttem ellene), ő nagyon keni, én lépegetek balról jobbra, csak úgy szolidan. Eddigre már teltház, pisztráng effektus. Tőlünk jobbra termékenységi tánc, tőlünk balra termékenységi tánc. Velünk szemben két csaj egymás alá kavar, természetesen nagy sikerük van, mágnesként vonzzák a kiéhezett, vadászó férfiakat, akik rendesen kivárják a sorukat, hogy odaférjenek. Odamegy kettő kétoldalról, tánci-tánci, majd a lányok testbeszéddel jelzik, hogy tipli, ez megismétlődik néhányszor azért. Tökéletesen látszik, hogy mi a baj, körülbelül minden csávó ugyanazzal a gesztushalmazzal közelít, de persze jogosan mondhatná bármelyik szegény, kikosarazott hapsi, hogy „minden csávó ugyanúgy táncol, és ez elég is szokott lenni”.

Érzem, hogy üt a pia, gyorsan iszunk és mégegyet, fenékig persze.

Én már annyira jól érzem magam, hogy becsukott szemmel, lehajtott fejjel figyelem a zenét, ami úgy tűnik, nem annyira szokványos, látszik a hölgyeken, hogy érdeklődést mutatnak, mert ki az a hülye, aki nem a csajokat stíröli táncikálás közben? A pajti olyan két-hárompercenként bökdös oldalba: „Az a csaj neked táncol haver!” A válasz mindig ugyanaz: leszarom.

Megint bökdösnek, most egy félrészeg ficsúr az:

-Tesó, vigyáznál a csajomra, amíg elmegyek hugyozni? Le is smárolhatod nyugodtan!

-Vigyázok rá szívesen, de smárolni nem szeretnék, ha nem baj.

-Te tudod. –mondja.

A védelem tárgya, egy dekoratív, fiatal lány, jó másfél fejjel magasabb nálam. Beszélgetni szeretne, én annyira nem. Ahogy visszaér a tag, mi gyorsan arrébb is libbenünk, megnézzük, mennyiben lehet más a Jack a túlsó pultnál.

Fe..fenékig.

Kicsit leülünk kint, mert már kurvára forog a világ, most haladnak el előttünk a csapatokba verődött, más vendéglátóegységekben szolgálatot teljesítő portások, civilben, nagyon feszülő pólókban, nagyon kitetoválva, nagyon izmosan (itt szeretnék minden portás ismerősömtől előre is elnézést kérni, a fogaimat megtartanám még pár évig). Kamillázunk még egy sort néhány elkent sminkű egyénen, majd visszamegyünk, hogy basszuk neki tovább. Jól bevált módszeremet alkalmazva lötyögök, mikor megszólít:

 - Tetszik a stílusod!

 - MI?????

 - MONDOM JÓ A STÍLUSOD!

Na, ez a beszélgetés hamar kútba fog fulladni, gondolom, de Ő kitartó, a körülbelüli húsz mondatból egyet-kettőt azért sikerül kihallanom. Később kiderül, hogy ennek az estének egyértelműen Ő a csúcspontja, egyenrangú beszélgetőpartner, leginkább hülyülünk (valamiért egyre csak a hajamat buzerálja, állítása szerint nem tudja tétlenül nézni, ha az ilyesfajta séró nem úgy áll, ahogy annak kell), egyórányi dumcsi után taxiba rakom, hogy hazamehessen, előtte még elkéri a számom, Ő viszont rutinosan 'elfelejti' megadni az övét.

Mire visszaérek a tánctérre, a haveromnak szemei erősen ellentétes irányba néznek, de még mindig nyomja. Világosodik, az emberek szivárognak kifelé, már csak egy maroknyi, erősen grimaszoló menőjenő próbálkozik fölszedni valakit kétségbeesetten, oldalt portások árnyékolnak a veretős részre, a kiállásnál minden nő tekeregni kezd, Szecsei apánk meg egyre csak üvöltözik abba a kurva mikrofonjába. Valaki még alámkavarna, de szólok neki, hogy ne pocsékolja az energiáit, nem fogom meghívni semmire. Csúnyán néz, odébbáll. Mekkora veszteség ez nekem. Jelzek a cimborámnak, hogy én lassan elhúznék a vérbe, de nem hall, hogy az alkohol, vagy az előtte cicázó, nagymellű cica az oka, nem tudom, én inkább kint megvárom.

Lehuppanok egy vízesés tövébe, rágyújtok, kipihenném ezt a sokmindent, de ketten is odajönnek, hogy jól vagyok-e, állításuk szerint a tekintetem leginkább egy háromnapos vizihulláéhoz hasonlatos. Megnyugtatom őket, hogy nincs baj, csak valószínűleg újrabootolt az agyam. Már éppen kezdenék kicsit kitisztulni, mikor odaül mellém egy lány, közli, hogy milyen jó helyet választottam az üldögéléshez, tiszta romantikus. A vele való beszélgetésből kb. ennyi volt lényeges, ő darálja a szövegét továbbra is, én azonban nem sok érdeklődést mutatok, ezért eltolja a biciklit.

Reggel hat. Mindenki megy dolgozni, mi Edzőbá’-val egy gyrosba és baklavába kókadva próbáljuk feldolgozni az elfogyasztott alkoholmennyiséget. Átbeszéljük az estét, megegyezünk, hogy nem az utolsó volt. A buszon átható alkoholszag terjeng, mire kiderül hogy belőlünk jön, szerencsére eljön a leszállás ideje. Útjaink itt elválnak, hazafelé ballagva egy ismerős dallam jár a fejemben, hozzá képzeletem ezúttal egy új arcot párosít. Jó kis este volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.