Vége a melónak, elindulok fölfelé. Utam az előzőekben említett utcán kezdődik. A barátnők azóta is a fodrászatban ül(né)nek, a csávóik meg ugyanott állnak, ahol voltak. Mivel éjszaka van, mindjárt az utcára lépést követően, valaki kishíjján lehányja a cipőmet, közvetlenül azelőtt, hogy egy taxis rámdudál, hogy ne az úton közlekedjek.

Akácfa előtt természetesen tömegnyomor van, erősen illuminált tinédzserek egész rajába ütközöm, az úttesten valaki éppen egy autót állít meg, a puszta kezével. A vendéglátóipari egység bejáratánál, gyerek árnyékol a biztiőrnek. „Na gyere baszki!”-ennyi szűrődik át a muzsikán, látom, a portásnak fogy a türelme, csak az egybegyűlt tetemes nézőközönség áll közte, és kétév-hathónap letöltendő fegyházbüntetés között.

Az Objektumot a Dohány felől közelítem meg, gyalogosan, figyelek és flesselek. Cudar celebcicák cuppantanak, csókjuk csak úgy csücsörít, tekintetek keresik egymást, szándékomat tudatosan leplezem, kapnak ezek elég visszajelzést, érezzék egy kicsit a törődést. Meglepődés, tagadás, színlelés. Sarkon ütközünk Dé-vel, pacsi/pacsi, néhány könnyed „Na mi a pálya”, és együttes erővel vesszük célba…a Deákot.

Keresünk egy csendes kis helyet magunknak, ez speciel nem egy egyszerű feladat. Átvágunk a tó mellett ücsörgő srácokon(egy csomó szék előtt ülnek egyébként, csak sajnos oda nem lehet felülni a hozzá tartozó bódé zárása után), túl a keresztbe-kasul deszkázó fiatalok egy csoportján, egy padcsoport szélén ütünk tábort, nem messze a közösségi-szabadtéri, ingyenes pisildétől. Egy cigire nem tudok rágyújtani, mire jön a tesó oda:

-Császtok, figyi má srácok! Van nálatok cigipapír?

-Uhh, sajnos nincs.

-De nemá srácok, adjatok már!

-Nincsen Faterom, de nézd! Tőled balra, olyan húsz méterre a túloldalt van egy bolt. Csak egy százas.

Nagyon nehezen akar lekopni, de csak sikerül neki. Figyelgetünk, falatnyi filmen éljük, fillérekből flessünk fanki, vannak itt formák. Itt van például két csaj, aki biztos, hogy házszámot tévesztett, magassarkú, miniruci, sok PIP implantátum. Mögöttük párjaik, hasonlóan kikenve, mint Szaros Pista, nevenapján.

Arrébb néhány bmx-es, mellettük a fűben gitározó srác, néhány spanjával énekelgetik az Egyszerű dalt. Most suhan el egy olyan kis bringó-hintó, ami ontja magából a tuc-tuc-ot, két gyerek harsánykodik rajta, mögöttünk harmadik térdelve, menetiránynak háttal, a pöcsét mutogatja a mögöttük sikoltozó lányoknak.

Látom, hogy félénken közelít, vajon mit akarhat? Cigit szeretne, illedelmesen megkérdi, kaphat-e egyet, majd cserébe cukorkával kínál. Elutasítom, de erősködik, ez egy nagyon jó cukorka, gyógynövény tartalmú, tőzegáfonya ízű. Végül elfogadom, és lesz, ami lesz alapon be is dobom szájba.

-A cigi után kellett volna! –mondja, Dé sztorija azonban jobban érdekel. Srác még mindig ott áll, én a szemüvegemet, Dé a sapkáját tologatja. Normális srác egyébként, választékosan beszél, a megjelenése szolid. Most látom, hogy az elejétől egy sört lóbál az egyik kezében. A túloldalra réved, majd hirtelen megszólal:

 -Azt hiszem, nyitni fog egy trafik, ott szemben.

 -Két másik is nyílik erre, úgy hallottam.

 -Jól megszívja, aki aláírja azt a szerződést.

 -Az is, aki nem –felelek, mostmár nem csak érdeklődöm, figyelek is.

 -Igen, de állítólag húsz évig nyitva kell tartanod, ha idő előtt bezársz, hatalmas kötbér lesz a jutalmad.

 -Én nem tudom, nem indultam. De a Palcsó hetet is nyert –Dé mozgolódik és én is, lassan indulunk.

 -Te, és ez a rezsicsökkentés milyen vicces már! Szándékosan gyengítik az energiaipart, hogy végül államosítsák  annak nagy részét.

 -Én is így csinálnám.

 -Te is fideszes vagy?

 -Nem.

 -De ugye a Gyurcsányt, meg a Bajnait nem szereted? –kérdi, most picit árnyaltabban.

 -Nem mondanám. Mi lassan megyünk.

 -Nem szívjátok még el, azt a cigit? –mire ezt kimondja, mi már elköszönünk.

Néhány perc eseményei, a jónéhány kint töltött órából. Tegye föl a kezét, akinek nincs szorija a Deákról! Aki jelentkezik, mindenképpen pótolja. Csók.

Ui: Hazafelé az első plakát, amit az éjszakairól meglátok: „Együtt.Magyarországért! Bajnai Gordon”

Egy (előnyösen összeválogatott) tömeg közepén, a mi Gordonunk. Vannak körülötte fiatal és nyugdíjas házaspárok, egy kislány ölben, egy-két statiszta a fiatalabb generációt képviselve. Egy őszes halántékú, valószínűleg kiemelt statiszta(mert neki már érzelmeket is kellett küldenie),Gordont égeti a tekintetével. Kissé túljátsza a szupervájzörtől kapott instrukciókat, egyenesen átemelt egy bizonyos „sóvárgást”, a Túl a Barátságon-ból. Bajnai mögött egy szolid, feketébe öltözött hölgy figyeli, hogy milyen jó parti, ez a Bajnai. Maga a Messiás pedig önbizalommal és reménnyel teli tekintettel réved a végtelenbe és tovább, arcán derű, ajkán halovány mosoly csillan.

A gyerekek Chuck Norris-os pizsamát hordanak. Chuck Norris meg Gordonkásat.

UPDATE: A videót sajnos eltávolították, a PunnaMass-csatorna kérésére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.