Leszállok az Örsön, végre ideértem, gondolom.
Nem tudok haladni, előttem egy mozgássérült férfi, aki előtt nyugdíjas hölgy. Mellettem egy tini kacsázik, valószínűleg hazafelé tart. Rádöbbenek, eme díszes társaság egyetlen, aktív munkavégzésből élő tagja vagyok.
Kicselezem őket valahogyan, elvégre én melóba igyekszem, csak előtte még be kell ugranom Vision Expressbe, naná, hogy az Árkádba tartok. Jó lett ez az új logó! Tökre fiatalos…
Az épületbe lépve arcon csap a meleg, persze, hogy 30 fok van. Körbenézek, látom, hogy tele van a kricsmi, mindenhol ember. Rengetegen. Hát persze, szombat van, azon kevesek (vagy sokak?) közé tartozom, akinek sem ünnepnap, sem hétvége nem állhat útjába, ha gürizni kell.
Kezd szürkülni a tegnap este okozta eufória. Na nem az alufóliába csavart, sokkal inkább a Subi + AkPh kombó, pedig a basszus még reggel is a fülemben lüktet.
Erős, húsvéti locsolókölnire emlékeztető parfüm lengi körbe a levegőt, mindenhol ráérős nénik és bácsik. Hol sietősen, hol botorkálva haladnak keresztbe – kasul, nagyon emlékeztet egy hangyabolyra, csak nekik van botjuk.Ez a gondolat félbeszakad, befékez előttem egy botos hangyanéni, megáll a másodperc tizedrésze alatt. Alig bírom elkerülni, hogy egy óvatlan mozdulattal el ne törjem a medencecsontját az ütközés következtében. Valahogy megúszom…
Mozgólépcső, már nem szól a muzsika a fülesből, így hallom a környezetet. Mögöttem beszélnek, meglepően kendőzetlenül tárgyalnak ki:
- Te, ez itt előttünk nem a byeAlex? Tök olyan a szemüvege, meg a szakálla!
- Neem, az magasabb valamivel!
Hát kurvajó, s nem tudom, ezt most kimondtam-e, vagy csak gondoltam ( mint kiderül, az a baj a valósággal, hogy nincsen hozzá háttérzene!). A világon semmi bajom a byeAlex-el egyébként, sőt, kedvelem amit csinál, nagyon szimpatikus, ahogy kezeli az egész szitut. Mindegy, megyek tovább, pumpa már üzemi hőmérséklet fölött, de végül célba érek.
Természetesen tömeg. Várok türelmesen, de érzem, közeleg a munka órája. Nem tudnak segíteni, ebédszüneten van a kolléga, várjam meg ha gondolom, legalább fél óra. Csodás nap, minden bizonnyal ma már nem lesz ennél rosszabb. Jó, megyek, mert el fogok késni. Előtte viszont muszáj elmennem slozira, rutinosan a kisebb forgalmú, emeleti melléket választom. Várni kell, mert foglalt, elhatározom magam, türelmes leszek.
(15 perccel később) nyílik az ajtó, ’ ez az! ’ – kiáltanék legszívesebben, de akkor meglátom kicammogni a közel 200 kilós Tedi - maci 18+ -os változatát. Rossz előérzetem van, ami hamar be is igazolódik. A kagyló tokától bokáig körbe van fosva! Mintha a halál fojtogató bűzét érezném! Tévedtem, mikor azt gondoltam, nem lehet rosszabb.
Hangosan fölnevetek, nyugtázom, elhagyom a helyiséget. Nem volt rossz, jut eszembe. Próbálkozik, próbálkozik serényen…
Ön - engesztelésül irány a Spar, megjutalmazom magam egy kis gyümilével. Cappy le van értékelve, végre szerencsém van. Hármat rakok kosárba, a kedvenceimet. Fizetés közben megpillantom a polcon a ’VERBENA’ márkájú cukorkát. Mókusra gondolok, biztos tetszene neki, nagy Vámpírnaplók - fanok vagyunk. Ettől elszégyellem magam, ez kiül az arcomra.
Előttem középkorú, középosztálybeli néni, közepesen megrakott kosárral. Csupa finomat vesz. Milka csoki, Szarvasi mozzarella, megy egy kis csomag Hamlet szelet, persze azon ’Spar’ felirat van. Na, ez most fogyókúra, vagy lelkiismeret – furdalás a fogyókúra megszegése miatt?
Nekiindulok, hogy elhagyom az objektumot. Nézelődöm, itt tényleg minden kapható, jó plázához híven. Gondolataim elkalandoznak, a keresztúri gazdaboltban járnak. Vetőmag kellene, meg permetszer, hamarosan ültetek a telken, a fákat is meg kellene metszeni, hogy több gyümölcsöt hozzon, főleg a barack gyengélkedik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.