„A Világnak nincsen semmiféle értelme számodra, Hazád nélkül!”

Fura dolog metrózni. Mindenkinek más, nekem speciel orbitális motherfucker. Én nem hiszem el, hogy mit kell belebambulni az emberfiának a fejébe! Miért?! Tökre lehetne teljesen más irányba is, nem. Ők néznek. Who the fuck is kiváncsi arra, hogy neked milyen nőd van? Nem ti vagytok érdekesek, hanem a karakteretek…

Aztán ott vannak a nyugdíjasok. Hát gondolom kevés embernek nincsen velük sztorija. Ha nem látnám, hogy rohannak a helyért, el sem hinném. A legkisebb helyekre is képesek valami extra képesség segítségével beverekedni magukat, az sem baj, ha a vaccsiúj metró oldalkorlátja a bordáid közé, esetleg a gyomrodba fúródik.

Mikor leszállok, örülök, ha nem esek orra valaki sarkában, a kijáratnál meg cikk-cakk kerülősdit kell játszani a metróhoz rohanó embertársaimmal. Ötpercenként jár a metró, LASSÍTSÁL BAZDMEG! A mozgólépcsőhöz csak lassú léptekben lehet eljutni, azzal a jellegzetes imbolygó mozgással, amit a pingvineknél szokás látni mikor csoportban vonulnak. Beállok jobb oldalra, most is van, aki siet fölfelé, nem tudom eldönteni, hogy az előttem öt centire álló segget nézzem, vagy azt a sporttáskás hülyegyereket, aki maximum a délutáni sorozat-matinét igyekszik elérni. Ellenőr vár az út végén, mutatom, nézi, nézi nagyon, hátha hamis. Nem az, haladok kifelé. Aluljáróban elfut előttem egy kutya, gazdája bőszen üldözi. Kicsit oldalt utcazenészek,két gitáros forma, mini-erősítőre kötve, házilag eszkábált headset a fejükön, hogy tudjanak énekelni játék közben. Egyik csávó roma, ő a klasszikus gitárt pörgeti, másik bácsika, hosszú ősz szakáll, velem egyidős Esztékás szemüveg, ő egy alap szólógitárral. Beszarás jó zenészek. Szerintem én soha nem leszek ilyen jó, ezek meg itt az aluljáróban gyűjtik az aprót. Arrébb egy maroknyi bandázódó egyén, nagyon rajok, kerázzák meg dzsanázzák hol a dzsukeleket, hol a csicskákat. A cöpi, a papi, a kóla a spangli kezet cserél, körbemegy, amíg el nem éri a célt. Igen ám, de közelít a heka, a zseka, a kopó, a pék, úgyhogy tipli. Kiérek az utcára, rögtön arcomba nyomnak egy szórólapot. A járda szélén két jól szituált kínai úriember, jó minőségű öltönyben, fénylő makkosban. A Blaha látképét csodálják, látszik, pénzt akarnak költeni. A sarkon turistacsoportocska, csekély, 4 főt számlál, amíg ki nem özönlik hét másik a Burger Kingből, természetesen kínaiak. Mi van, mit adnak ingyen Pesten srácok, hogy ennyien ’gyüttök? Van, hogy csak ülünk kint Deákon, és számolni próbáljuk azt a rengeteg ázsiai emberkét, aki látogat minket, az biztosnak tűnik, hogy valaki nagyon rossz fiú/lány volt a statisztikai hivatalnál, mikor a turisztikai adatokat pötyögte be, kizárt, hogy állandóan siralmasak a mutatók.

Lefordulok, egyik kedvenc utcám, az Akácfa. Na, itt már kissé melegebb a hangulat, mondhatni balkáni. Olyan erős itt a közelKeleti-szél, hogy csuhajja! Műveletlen vagyok, de szerintem egy lovi-fogadóiroda lehet itt, ha benézek, látom is a falra erősített tévéket, ahol közvetítés zajlik valamiről, hangzavar van, még nem ismerem egyik arab nyelvet sem, de valaki bizony ma sokat fog veszíteni, úgy hallom. Aki már nem bírta idegekkel, az utcán toporog, bagózik vagy hadonászik. Nehéz őket kikerülni anélkül, hogy csikket kapnál arcodba, mikor látja, hogy arrébb kell állnia egy lépéssel, fintorogva és lomhán lép egyet balra. Elnézésedet kérem, megzavartalak valamiben? Nekem kellemetlen. Bocsi.

Közeleg a zebra, csóri csávókám gondolta, hátha át tud jönni a mi oldalunkra, pechére egy BMW M5 jön, hatalmas fékcsikorgatás… -Anyádnak lépsz ki!- mondja a tarkóig betetovált kétajtós haver, félig kihajolva az ablakon. Csóri egérke olyan kicsire megy össze a zebrára dermedve, hogy még a lábát is majdnem otthagyja, mikor a tesó padlót nyomva elszáguld.

Már csak egy sarok. Délután négy óra van, de az Akácfa tele. Annyira, hogy már az utcán állnak, őket is kerülgetni kell, útra szorulok, ha tovább akarok menni. A következő kapualjban termetes asszony, jobb karjában purgyi, bal kezét purgyi fogja. Harmadik purgyi rohangál a lépcsőházban. Átnézek a túloldalra, nézem a női fodrászatot, ma is rengeteg fiatalember kísérte el a barátnőjét hajat vágatni, bár ők biztos mind wc-n vannak, mert a bolt üres. Ja nem, bocs, most jön ki egy ötvenkilós zarándok, kék ingben, fehér gallérral. Egyedi mandzsettája van baszki, nem hiszed el. A sarkon Hostel, csilli-villi csávók szállnak ki, első, és második blikkre is oroszok. Fiatalok, trendik, jöttek az előre leszervezett kocsmatúrára. És oroszok. Egyik seggel az orosz lovat próbáljuk megülni, a másikkal meg a kínait.

Egyik ismerősöm Németben tolja a szakmát, nagyon szép képeket posztol a panorámáról, amire reggelenként ébred, a szép kis tavacskákról, meg a hófödte hegyekről. Esküszöm, nem cserélnék vele, nagyon unalmas lehet.

UPDATE: A videót sajnos eltávolították, a PunnaMass-csatorna kérésére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.